Szeretem az olyan történeteket, amikből kiderül, hogy Sherlock és John sokkal régebb óta ismerik egymást, mint ahogyan az az "eredeti" töténet szerint van.
Kellemes olvasást kívánok! :)
John lehajtott fejjel bandukolt
London utcáin, amikor hirtelenjében egy kócos fej nekiütközött a hasának.
− Oh, bocsánat – szabadkozott egy
kisfiú.
− Semmi baj – ingatta a fejét
John, és már éppen ki akarta volna kerülni a gyereket, amikor az utána szólt.
− Akár praxist is nyithatna.
− Tessék? – vonta össze
zavarodottan a szemöldökét John.
A kisfiú huncutul elvigyorodott,
és megrázta a fejét, hogy göndör barna haja csak úgy ugrált össze-vissza.
− Nem kell ahhoz háborúba mennie,
hogy gyógyíthasson – mondta a fiú, majd megfordult, ismét futásnak eredt, és
mire John pislantott egyet, a fiú eltűnt a szeme elől. Hirtelenjében még arra
is gondolt, hogy lehet, mindössze képzelte az egészet.
John nem ment Afganisztánba,
saját praxist nyitott.
*
A vonat lustán zötykölődött a
síneken, s John a Daily Mailben oly annyira elmerült, hogy amikor beléptek a
fülkébe, észre sem vette.
− Szóval megfogadta a tanácsom.
John meglepődve kapta fel a
fejét, és lejjebb engedte az újságot, ahogy meglátta az előtte ülő két alakot:
egy fiatalembert öltönyben, kezében esernyővel, és a fiatalembertől öt-hat
évvel ifjabb tinédzser fiút.
− Parancsolsz? – kérdezett vissza
John.
− Megfogadta a tanácsomat –
kezdte a fiú -, és saját praxist nyitott.
John először nem tudta hova tenni
a kijelentést, aztán eszébe jutott, ahogyan néhány évvel ezelőtt belerohant a
gyomrába egy kisfiú.
John összehajtotta az újságot, és
érdeklődve a fiúra emelte a tekintetét.
− Honnan tudsz ennyi mindent
rólam?
− Bocsássa meg az öcsémnek,
doktor úr, hogy ilyen tolakodó.
John legyintett egyet.
− Ugyan… Csupán érdekel a dolog.
− Nem csalok – rázta meg a fejét
a fiú -, csak figyelek.
− Nos – mosolyodott el John -,
irigylem a megfigyelő-képességed.
Végül John még kisebbre
összehajtogatta az újságját, beletuszkolta a táskájába, és már nyitotta volna a
száját, hogy elköszönjön, mikor a fiú megszólalt.
− Elmegy?
− Sajnos le kell szállnom.
− Úgy értem, Afganisztánba?
John nagyot sóhajtott.
− Valószínűleg igen – felelte. –
Szüksége van a Királyi Hadtestnek egy jó katonaorvosra.
− És feladja a praxisát? Bezárja
a rendelőt?
− Ha visszajöttem, ugyanott
folytatom, ahol abbahagytam – ígérte John.
A fiú elhúzta a száját, és szúrós
szemekkel nézett Johnra.
− Kitűnő megfogalmazás, doktor
Watson. Ha visszajön.
− Sherlock! – pirított rá a
fiatalember a fiúra, de az nem foglakozott tovább egyikükkel sem. Átült a
szomszédos üléssorra, oda, ahol John is ült addig, aztán hanyatt dőlt, és
becsukta a szemét.
John két perccel később a peronon
állt és nézte, ahogyan tovagördül a vonat.
Két hónappal később az
Afganisztánba tartó repülőt figyelte, amint begördül a kifutóra, hogy felvegye
a harctérre induló katonákat.
*
− Kétlem, hogy újból kinyitná a
rendelőt – szólalt meg John mellett egy hang.
John oldalra kapta a fejét, és
egy göndör, barna hajú fiatal férfit pillantott meg a bal oldalán. Néhány
másodpercig figyelte őt, végül óvatosan megszólalt.
− Sherlock?
A férfi bólintott, John pedig
elmosolyodott. Soha nem tudta elfelejteni ezt a különleges nevet, és a
különleges fiút, aki a nevet birtokolta.
− Honnan tudtad, hogy itt leszek?
− Hivatalosan a bátyámtól,
Mycrofttól, de én magam is figyelemmel követtem az eseményeket, így hallottam,
hogy meglőtték Önt, doktor Watson.
−John, szólíts Johnnak.
− Van egy kiadó lakás a Baker
Streeten, John, gondoltam, fizethetnénk együtt a lakbért.
John meglepődve húzta fel a
szemöldökét.
− Szerinted nincs saját lakásom?
− Tudom. És egyébként is:
nyilvánvaló, hogy nincs – jegyezte meg kissé gúnyosan Sherlock, majd megragadta
John csomagját.
− Jössz? – nézett Johnra
Sherlock.
John gondolkodott néhány
másodpercet, aztán rájött, hogy igazából semmilyen érv és ellenérv nem fut át
az agyán, csupán az előtte álló fiatal férfit bámulja, és az jár a fejében,
hogy hogy megnőtt az a kisfiú, aki néhány évvel ezelőtt egyenesen belerohant az
utcán.
− Persze – bólintott végül, majd
megragadta a botját, és sántítva Sherlock nyomába szegődött.
− Mycroft már összeszedte a
cuccaidat, és a 221B-be szállítatta az én holmimmal együtt, úgyhogy már csak ki
kell csomagolnunk. Gyerünk, John, hamarosan megérkezik Lestrade felügyelő, és
aztán a játszma elkezdődik!
John egy órával később Sherlockkal
együtt már egy gyilkost üldözött fél Londonon keresztül, és már nem
sántított.
Szia! Rendszeresen olvasom a blogod, ki is raktalak a blogomra csak nem vagyok
VálaszTörlésjó kritika író, ezért nem jelentkztem előbb. Nagyon tetszett a történet, a sorozatban is bárcsak kiderűlne,hogy a duó már régebbről ismeri egymást! Szuperek a ficceid, úgyhogy várom a következőt! Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésNagyon aranyos vagy, meghatott, hogy rendszeresen olvasod a blogot, és végül írtál is nekem, nagyon szépen köszönöm. :) Örülök, hogy tetszett a történet, és én is rendkívül örülnék, ha kiderülne, hogy egyszer, régen találkoztak valahol, valamilyen körülmények között. Reménykedjünk, hátha egyszer lesz legalább egy elejtett megjegyzés egy ilyen eseményről. ;)
Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésValahol faceen bukkantam a linkedre, megnyitottam, elolvastam... Bevallom hősiesen a többit nem olvastam, de ami ez alapján azonnal eszembe jutott, az az, hogy miért? Nagyon jó alapötlet, de -ne haragudj, nem sértés, csak megállapítás, hátha segíthetek fejlődni-, ha ránézel, ez nem áll másból, csak párbeszédből. Van néhány mondat, ami összeköt két csillagot, de a csillagok is feleslegesek. Ezeket a dolgokat le kell írni. Fejtsd ki, melyikük hogy nézett ki, mit érzett, mire gondolt. Milyen volt az utca, a hangok, az illatok, a vonat, a táj a vonat ablakán át, mit viseltek, mire gondoltak, milyen volt a rendelő, mi történt az évek során. Ne fukarkodj a szavakkal. Ne a párbeszédekre törekedj, mert azok már jól mennek - bár ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, nem túl sherlockos mondatok voltak.
Illetve egy megjegyzés; nekem olyan fura, hogy az egyik már orvos, tehát jópár év van már a háta mögött, mert egy orvosi elvégzése nem egy nap, de a másik még csak taknyos kamasz. Ahogy említetted, hogy régebbről ismerik egymást, valami olyasmit vártam, hogy korábban is összefutottak... Egy laborban, valahol.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, és még egyszer mondom, nem sértésnek szántam:))
(Ui.: ha lehetek ilyen pofátlan, itt hagyom neked az én Sherlock novellámat - olvasd el ha van kedved:) Azért ezt linkelem, mert ez talán érdekel, de a blogon több is van, olvasgass nyugodtan:) http://pappfruzsina.tumblr.com/post/62087777698/i-believe-in-sherlock-holmes )
Szia!
TörlésMindenekelőtt köszönöm szépen, hogy írtál, egyáltalán nem sértődtem meg. :)
A face-en csak a Magyar Sherolock-rajongók csoportjában bukkanthattál rá, máshol nem reklámozom az írásaim. :P
Hirtelen nem is tudom, hol kezdjem a bizonyítványom magyarázását, de legjobb lesz, ha az elején kezdem.
Az Untitled egyfajta "sorozat", egypercesekből és drabble-ökből áll, ebből pedig egyenesen következik, hogy a történet megalkotására nem áll rendelekzésemre több oldalnyi történet és szószám. Az egypercesekbe - mint amilyen ez az írás is - nem lehet Jókai-szerűen leírni, hogy ki hogy néz ki, mit érez, mit gondolt, hogy nézett ki a táj, mert ez a műfaj nem erre való, hanem arra, hogy röviden, tömören, néhány mondatban megjeleníts egy és/vagy több eseményt, és ha túlnyújtod, az már nem egyperces, hanem novella. :) Az Untitled pedig nem novellagyűjtemény.
Másrészről pedig nem szeretem, ha minden egyes történetben le van írva, hogy melyik szereplő hogy néz ki. Unalmas és idegesítő, ha rátalálsz egy blogra, és az író az összes történetét úgy kezdi, hogy leírja, hogy néz ki Sherlock, John, Mrs. Hudson, stb. Tudjuk, hogy néznek ki a szereplőink, láttuk már őket eleget. ;) Ebben a történetben az egyetlen fontos dolog a kinézetet illetően, hogy Sherlock haja göndör és barna, általában erről ismeri meg őt John.
És hát igen, az ismeretség, ez a leglényegesebb pont, ez az, amiről a történet szól. Az ismeretségről, arról, hogy a sors, a végzet, éveken keresztül folyamatosan egymás útjába sodorja őket, míg végül lakótársak nem lesznek. Arról szól ez az egész, hogy ők nem kerülhetik el egymást, mert Sherlock és John egy egész. Szerintem ebben az esetben lényegtelen, hogy ki és mi van körülöttük, hogy mi hogy néz ki, mert a kettejük világában nem létezik más, csak ők. :)
Ami a korkülönbséget illeti, John hivatalosan négy évvel idősebb Sherlocknál, de egy alternatív univerzumban minden megváltozhat. Még a korkülönbség is.;)
Egyáltalán nem vagy pofátlan, hogy itthagytad a történeted linkjét. :) Régebben már olvastam ezt a törit, akkor is tetszett, most is, örülök, hogy most már az írójával is beszélhettem, még ha csak kritika formájában is. :)
Köszi, hogy olvastad, és hogy írtál, viszont ha nem vette el a kedved ez a történet a többi írásom elolvasásától, akkor azokba is belenézhetsz, hátha van más, ami jobban tetszik ennél. :)