Sherlock és John kocsikáznak. Hogy hova? Jó kérdés. Hogy miért? Ez is egy jó kérdés.
Két dolog viszont biztos:
1. Sherlock jól szórakozik
2. John dühös
Roadmovie #1
- JOHN! - robbant be Sherlock az ajtón. - Elkészültél?
- Ööö...
- Remek, akkor gyere!
- Hova megyünk? - kérdezte rosszat sejtve John, de azért magára kapta a kabátját.
- El - jött a tömör felelet Sherlocktól.
- Jó, de hova?
- Csak gyere! - zárta le az értelmetlen szócséplést Sherlock, majd leviharzott a lépcsőn. John nézett utána egy pillanatig, majd követte.
- Ööö...
- Remek, akkor gyere!
- Hova megyünk? - kérdezte rosszat sejtve John, de azért magára kapta a kabátját.
- El - jött a tömör felelet Sherlocktól.
- Jó, de hova?
- Csak gyere! - zárta le az értelmetlen szócséplést Sherlock, majd leviharzott a lépcsőn. John nézett utána egy pillanatig, majd követte.
***
Szombat volt. Az utakon annyi autós tolongott, mintha legalábbis hétköznap lenne. A rádióban épp útinfót mondtak, de John e nélkül is képes volt kitalálni, hogy másodperceken belül dugó fog kialakulni. Sherlock azonban a legkevésbé sem zavartatta magát; olyan arcot vágott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Pontosan... hova is megyünk? - kérdezte óvatosan John.
- El.
- Igen, ezt már hallottam, ha lehet, ne kezdjük elöről az előbbi "beszélgetést" - mondta John, és macskakörmöket rajzolt a levegőbe.
- Nem én kezdtem el a "beszélgetést" - utánozta Johnt Sherlock -, hanem te.
- Persze, mert szinte betuszkoltál a kocsiba. Tényleg, honnan van ez a járgány?
- Nyilvánvalóan béreltem. - Sherlock megforgatta a szemét, amiért nem tűnt egyértelmű dolognak.
- És mennyi időre?
Sherlock John mohó tekintetét látva ravaszul elvigyorodott, és tovább folytatta a hallgatást.
John reményveszetten felsóhajtott.
***
Az autópályán jártak, a nap szikrázóan sütött. John lehúzta az anyósülés melletti ablakot, mert a kocsiban kétszer olyan meleg volt, mint odakint, és egyuttal lehajtotta a napellenzőt is. Sherlock közben feldobott egy napszemüveget - John alaposan meg is nézte; sosem látta még barátját szemüvegben.
Ekkor megcsörrent a telefonja Johnnak, aki előkapta, és elhűlve meredt a kijelzőre.
- Cynthia... - nyögte riadtan, mikor rájött, hogy miért hívja őt a nő, de félve lenyomta a zöld gombot. - Szi-szia!
- ...
- Igen, tíz óra... Sajnálom, ne haragudj, kiment a fejemből...
- ...
- Tudom, bocsáss meg, ígérem bepótoljuk.
- ...
- Kocsiban.
- ...
- Nem tudom...
- ...
- Én nem, de Sherlock igen.
- MÁR MEGINT SHERLOCK HOLMESSZAL VAGY?!
John eltartotta a fülétől a mobilt.
- Cynthia...
- NE FÁRADJ A RANDEVÚ BEPÓTLÁSÁVAL, JOHN WATSON!
A vonal hirtelen megszakadt, John pedig immáron sokadjára sóhajtott egy nagyot.
- Mit. Keresünk. Mi. Itt? Pontosabban: én.Várjunk csak! - John falfehéren meredt Sherlockra. - Mi most menekülünk? Üldöz minket valami gyilkos?
Sherlock elgondolkozó arccal nézett egenesen előre.
- Ümmmm... Igen - bólintott egy nagyot. - Egészen jó, John, azt hiszem fejlődsz, méghozzá rohamtempóban.
- Oh, te jó ég...
John azonnal elkezdett pötyögni a telefonon.
- Most mit csinálsz?
- Hát hívom Greget.
- Lestrade-ot?
John meglepetten kapta fel a fejét.
- Nahát! Megjegyezted a keresztnevét?
- Feleslegesen hívod. - Sherlock figyelmen kívül hagyta a gúnyos megjegyzést. - Tud róla, ahogyan Mycroft is.
- Oké, akkor mesélj róla.
- Te is ismered Mycroftot, tudod milyen - vont vállalt Sherlock.
- Nem Mycroftról! A gyilkosról!
- A gyilkos embereket öl.
- Sherlock - sziszegte egyre dühösebben John. - Ne beszélj mellé! Miért akar megölni minket?
- Talán mert én vagyok Sherlock Holmes?
John pislogott egy párat, majd bólintott.
- Hát igen, végül is tökéletesen megértem az indítékát.
Sherlock nem szólt semmit, csak gázt adott, és megelőzte az előttük lévő autót.
To Be Continued...
Visszafojtott lélegzet. Ebből vajon mi lesz?
VálaszTörlésMellesleg csoda, hogy még nem fordult meg előbb senki fejében, hogy megpróbálja megölni Sherlockot. :)
Igen, én is csodálkozom, hogy nem akarta még soha senki kedvenc detektívünk halálát. Komolyan, ez rejtély. :D
TörlésKöszönöm, hogy itt jártál, és hogy írtál, remélem viszont látlak a második fejezetnél is. :))
*Feszülten figyeli a történetet és nagyon várja a folytatást.* (Amúgy nagyot nevettem, amikor meglátta John barátnőjének a nevet, ugyanis az igazi nevem Cynthia, és pont így írom. x3 :D)
VálaszTörlésÓ, hát mik nincsenek! *.* Örülök, hogy így ráhibáztam, és hogy ilyen kis meglepetést tudtam becsempészni a történetbe. ^.^'
TörlésKöszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál, és örülök, hogy tetszett a töri, remélem, a következő rész se fog csalódást okozni! :))
Azonnal indulok olvasni a folytatást, DE előtt megjegyezném, hogy ez így feldobta a kis estémet, főleg ez a rész:
VálaszTörlés"Tud róla, ahogyan Mycroft is.
- Oké, akkor mesélj róla.
- Te is ismered Mycroftot, tudod milyen - vont vállalt Sherlock.
- Nem Mycroftról! A gyilkosról!
- A gyilkos embereket öl.
- Sherlock - sziszegte egyre dühösebben John"
Ennél a pontnál hangosan felnevettem, aztán még hangosabban, aztán rájöttem, hogy a ház népe alszik, és nevettem még egy jót, hogy én gyökér itt röhögök és felébresztem őket.
És most repülök tovább olvasni a következőt!!
Szegényes humoromból egy csipetnyit belecsempésztem ebbe a kis irományba, örülök, hogy tetszett. :))) Repülj, repülj, én is repülök válaszolni neked! ^^
Törlés